Kotorborka

>2012. ápr. 22., vasárnap-14:18

Nincs is jobb...

... mint egy kis szundi a Forma1 alatt. :)  (Ami mindig hosszas rákészüléssel indul, hogy nézni fogom, ha a fene fenét eszik is. :P )

>2012. ápr. 22., vasárnap-14:11

Étteremkritikáim...

... vagy hogy ne legyek túl nagyképű, éttermi élményeim is vannak, de azokat  inkább nem ma osztom meg veletek, mert sok lesz már a kajákból, nemdebár?!? :))))

>2012. ápr. 22., vasárnap-13:36

Boszorkánykonyha profi keretek között

Hétfőn este főzőtanfolyamon voltam, ezúttal azonban nem "anyaintézményünkben", hanem egy, a Gellért tér közvetlen közelében lévő, tavaly februárban nyílt főzősuliban. A téma ezúttal a francia konyha volt. (Kevés fűszer, inkább az alapanyagok ízei domináljanak stb.) A menü nem volt különösebben bonyolult, de azért elbíbelődtünk vele. A végeredmény nagyon finom és mutatós lett. :) Spenótos-juhtúrós quiche-sel indítottunk, amihez kakukkfüves velouté-t készítettünk, majd pisztángot sütöttünk saját bőrén, és citromos-gyömbéres krémmel tálaltuk. (Ez utóbbi egészen egyszerűen világbajnok volt!!! Bármilyen halhoz kiváló.) Desszertnek creme bavaroise-t készítettünk karamellizált-fűszeres mandarinnal. Ez azt hiszem, önmagáért beszél. :)  Sajnos fotókkal ezúttal nem szolgálhatok, mert a Falkavezér nélkül nem volt olyan egyszerű tartani a többiekkel a tempót, így nem maradt időm kattintgatni (meg a fényképezőgépet itthon is felejtettem, a telefonom meg már az alapfunkcióit is küszkôdve látja el, nem hogy még fotózzon is.... :D ) A chef nagyon szimpatikus volt, a helyszín jól felszerelt és hangulatos, tanultam is nehány új fogást, úgyhogy ha alkalom nyílik majd rá, szívesen ellátogatok ide újra, mert a célnak tökéletesen megfelel. Az egyetlen, ami miatt továbbra is az anyaintézményünket tartom a legeslegjobbnak, az az, hogy ott egyszerűen hangulatosabb. Hogy miért? Mert ott nem csak 3-4 órán keresztül lehetünk, hanem egész hétvégén, így jobban összekovácsolódik a csapat, hangulatosabbak a közös étkezések, jut idő kirándulásra is és összességében több élmény éri az embert. Persze egy ilyen "élményfőzés" és egy hagyományos főzőtanfolyam nem is nagyon hasonlítható ill. versenyeztethető egymással..., de ha mégis muszáj választanom, én az élményfőzés mellett teszem le a voksomat. :)

>2012. ápr. 22., vasárnap-13:09

Majd' harminc...

...évig nemigen izgatott a sütés-főzés, inkább kötelező és logikus megoldás volt az éhhalál ellen, egyben gátat vetett annak, hogy vagyonokat költsünk el gyorséttermekben/éttermekben/kaja rendelés miatt. Olyan gyakran meg nem kapunk ebéd és vacsora meghívásokat, hogy arra bazírozzunk. ;) :P Aztán, amikor - inkább szórakoztató időtöltés, mint megszállottság vagy szenvedélyes hobbi miatt - először mentünk főzőtanfolyamra, minden megváltozott. A főzés elkezdett örömöt okozó tevékenységgé válni. Azt nem tudom, a mosogatással mikor jutok el erre a szintre....Valszeg soha. :D Több önbizalmam lett, neki merek állni bonyolultabb (de legalábbis annak tűnő) ételek elkészítésének is, ésszerűbben/tervezetten vásárolunk, így szinte nincs ránk száradó vagy más okból kidobásra ítélt alapanyag, és még sorolhatnám, mi minden változott pozitív irányba. Nem mellesleg igen jókat is eszünk. :) Többnyire. :P Néha azért vannak melléfogások...Mint pl. a múltkori karamellizált cukor fiaskó.... Húsvétkor plusz egy játékszerrel gazdagodtam, CsB barátnője ugyanis rám hagyományozta a kenyérsütőgépét. :) Azóta sorra gyártom a különböző kelt tésztás sütiket, kalácsokat, tésztákat.... A Falkavezér már kezd komolyan aggódni, hogy pikk-pakk ki fogunk kerekedni....Ennek megakadályozására már "rajta vagyok" az egészséges, teljes kiőrlésű, durum, gluténmentes és más egyéb finomságok kifejlesztésén. :) ;) Az utóbbi napok kulcsszavai kulináris szempontból az alábbiak voltak: medvehagymás-tarjás quiche, mascarponés máktorta gránátalmával, creme bavarois, túrógombóc kicsit másként, joghurtos-citromos kuglóf, mandulás-mazsolás kalács, rakott krumpli a Falkavezér szint soha nem elég kolbásszal és persze a krémlevesek (medvehagyma, répa korianderrel, spárga), no meg az elmaradhatatlan palacsinta (francia receptura alapján). Persze ez azért még nem hoz Michelin-csillagot, de egyelőre nem is ez a cél. Az, hogy a jövő héten mit, mikor és mennyit fogok sütni-főzni, hétfőn válik el, de erről majd hétfőn este, egyelőre beszélni sem merek róla. Annyit azért kérnék mindenkitől, hogy rettenetesen szurkoljon!!!!

>2012. ápr. 17., kedd-13:00

Rengeteg...

... mesélnivalóm van! Igazi blog-tróger módjára hanyagoltam el mostanában a blogot :( , ami azért különösen rossz, mert annyi minden fog felhalmózódni, hogy már nem fogok tudni mindenről beszámolni, és az események a feledés homályába merülnek lassacskán...No de ma megpróbálom a tér-idő kontinuumban utolérni magamat! ;) Rögtön azután, hogy kivasaltam.... :)

>2012. ápr. 6., péntek-17:43

Dobpergééés.....

A nagytakarítást befejezettnek tekintem. Visszafogott éljenzést és ujjongást, no és vállonveregetést kiutalok magamnak. :) Most pedig neki kellene fogni a menü véglegesítésének.... A sok recept közötti válogatásban némiképpen akadályoz az, hogy embertelenül éhes vagyok, és szívem szerint az összes fogást lesütném-főzném, aztán együnk! :P

>2012. ápr. 6., péntek-14:08

Lendület...

... -ben kellene lennem, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy a megfelelő tempóban haladok. Pedig holnaptól csak sütni-főzni és családozni szeretnék, semmi mást, ehhez azonban az kellene, hogy ma befejezzem a nagytakarításnak nevezett never ending story-t. (Persze az, ha békésen kávézgatok nagy színes bögréim valamelyikéből és közben blogolgatok, nem visz közelebb a hőn áhított állapothoz - DE egyértelműen kellemes elfoglaltság. :))

>2012. márc. 15., csütörtök-18:55

A csöbör és a vödör esete....

Női nyavalyáim némi szesszel uralni tudtam, de éppen csak összekapartam magamat, máris fordult a kocka...Történt ugyanis, hogy az én 6 éves tündérkirálylány-boszorkám benyalt valami bacit, és nem tudott suliba menni, ellenben a szüleit várta a munka..Itt jöttem a képbe én, aki hát lógok a szeren. 3 napot öltöttünk együtt mi hárman: a kis boszi, a bacik és én. Könnyen kitalálható, hogy mi lett a vége - azon túl, hogy piszok jókat kirakóztunk és társasoztunk. :) A 3. napra mar kezdtem érezni, hogy bújkál bennem valami, ma reggel pedig már azzal a nem éppen boldogító tudattal ébredtem, hogy igen, bizony beteg vagyok. Na nem nagyon, csak levegőm nincs sok és persze a torkom is fáj, amit nagyon utálok..A fejem már külön szót sem érdemel, a gondolataim eddig is zavarosak voltak. :P Gondolom, pár napig tart csak - valszeg a hosszú hétvége végére teljesen jól leszek..... Jellemző.

>2012. márc. 9., péntek-21:31

Kudarcok és (rész)sikerek

A hetem önéletrajzok és motivációs levelek küldözgetéséből állt, mint az elmúlt időszak úgy általában, azzal az üdìtő különbséggel, hogy ezúttal két helyre be is hívtak. Az egyik helyre kétszer is. Először hárman, majd négyen faggattak, intelligencia- és személyiségtesztet kellett kitöltenem (persze időre), végül kihozták, hogy vezető típus vagyok,ambíciózus, jó versenyző, minimális agresszióval, irányítási képességgel, önálló munkavégzésre való képességgel, jó konfliktuskezelési kepességgel, kissé túlzott megfelelési kényszerrel, egészséges exhibicionizmussal és dominanciával, valamint igen magas óvó-védő és anyai ösztönökkel, és erős családi kötődéssel.  Ez utóbbira állítólag minden más jelentkező eredményét jócskán meghaladó eredményt produkáltam, és ezen ki is akadt (!) az egész felvételiztető brigád rendesen....Végül nem én kaptam a munkát...Mondjuk nem is feltétlenül bánom, mert nem álmaim állása volt, de azért azóta is ezen pörgök.....Mi az, hogy fura ha egy huszas-harmincas ember kötődik, uram bocsá' büszke a szüleire, a testvérére és a párjára, ad a véleményükre és összetartó családban él? Szerintem az a fura, aki ezt furának tartja..... Kapjákmárbetisztelettel!!!!! +++ A másik interjú eredményére még várni kell...Lehet, hogy 2 hetet is. Na ezt az állást már inkább akarnám....Mit akarnám? Akarom. Kell. Nekem van kitalálva. :) Remélem, erre ők is rájönnek.....

>2012. márc. 9., péntek-21:06

Annyi mindent...

... tudtam volna kivánni magamnak mára. A kötőhártya gyulladás speciel nem tartozott ezek közé.... :(

>2012. márc. 4., vasárnap-12:52

Nő vagyok...

... és örülök neki, tudatra ébredésem óta. Igaz, hogy volt egy nem is olyan rövid periódus az életemben, amikor nem voltam hajlandó hosszú hajat viselni, szoknyát hordani és bármi olyasmit játszani vagy tenni, amit a kislányok szoktak...Pl. befonni egymás haját a szünetben. Én inkább fociztam vagy fogócskáztam a fiúkkal az udvaron és elvertem a felsősöket, ha piszkálták SzabóPupiÁrpit...De aztán rájöttem, hogy hiába néznek sokan az elevenségem és rövid hajam miatt kisfiúnak, azért Apukámnak mégis csak én vagyok a szeme fénye, kicsi lánya, Kotorborkája.... :) Mint ahogy Anyukámnak is. :) Ékes bizonyítéka ennek többek között az, ha fiúként lettem volna olyan rossz, mint amilyen voltam, tuti agyonütnek zsenge ifjúkoromban. :P Lányként csak szelíd dorgálást kaptam, súlyosabb esetekben pedig javaslatot tettek arra, hogy távozzak a fürdőszobába gondolkodni és higgadni... Lássuk be, azért ez elég messze áll az agyonütéstől. :) Később rájöttem arra is, hogy ezentúl is számos olyan dologra vagyok képes/vagyok feljogosítva, amikre a fiúk nem. hogy mást ne mondjak: gyermeket szülni; menyasszonyi ruhát húzni; sikítani, ha siklót látok... De....

A mai nap azon ritka kivételek közé tartozik, amikor nem csattanok ki a boldogságtól, amit női mivoltom vált ki belőlem. Hogy miért? Mert bár pár napja a Fiúk kitalálták, hogy ruccanjunk le Balatonfüredre, hiába éltem bele magamat teljesen és készültem fel a kiruccanásra, végül nékülem kellett elmenniük....Az ok prózai: olyan görcseim vannak, hogy fájdalomcsillapítóval és tömény szesszel is csak annyira lehet kordában tartani, hogy néha-néha képes legyek a stabil oldalfekvés helyett más pozícióban is szenvedni-szédelegni.... :( Az utóbbi napokban bármikor jöhetett volna, de éppen ma, és éppen ilyen szélsőségesen kellett jelentkeznie..... Murphy-nek üzenem, hogy bekaphassa. :P

>2012. márc. 4., vasárnap-12:29

Részvétet nyilvánítani...

... soha nem egyszerű. De egy édesanyának, aki nemrég veszítette el a gyönyörűszép, eleven, éles eszű, mindig mosolygó szemű kislányát....? Kegyetlen. Mit is lehet mondani ilyenkor? Igazán semmit. Erre nincsenek szavak... Csak csendben gyertyát gyújtani, elmondani egy imát és átölelni a gyászolót... Ezt tehetjük...Csak ezt. Milyen kevés ez ahhoz képest, amilyen érzések dúlnak bennünk, amit tenni szeretnénk... Tehetetlenek vagyunk... :(

>2012. márc. 2., péntek-17:19

Az élet...

... néha pokolian kegyetlen. Nem is találok szavakat... Mindig vidám voltál, tele életörömmel... Élted az életed, mint minden hozzád hasonló kiskamasz... Gondtalanul, boldogan, egészségesen... Szerető család és sok-sok barát körében.... Törpikével egy óvodába, később egy iskolába jártál. (Amíg a Törpim tavaly nyáron el nem költözött a szüleivel a világ másik végére néhány évre.) Február végén elmentél az iskoláddal síelni... A többit, a hátborzongató részleteket tudjuk.. :(((( Amikor hallottam a híreket, olvastam a cikkeket, az első gondolatom az volt, hogy milyen rémes ez az egész és hogy nem is lehet igaz... Szegény gyerek, szegény szülei..... Aztán megláttam róla egy fényképet...... :( Ettől kezdve már nem "csak" egy rettenetes hír volt, hanem a kegyetlen valóság, arccal, hanggal, emlékekkel.... Drága kis Kriszti....Előtted állt még az egész élet...... A szívem szakad... :( Remélem, egy nagyon szép, napsütötte, pihe-puha, rózsaszín felhőn üldögélsz a mennyben - már amikor éppen nem lovagolsz a szebbnél szebb lovaid valamelyikén, és nagyon boldog vagy!

>2012. márc. 1., csütörtök-12:54

Főzőhétvége egy kopó - pontosabban A kopó szemével

Akit érdekel, beleolvashat ITT.

>2012. márc. 1., csütörtök-11:41

Főzőhétvégés restancia

Jó ideje tartozom a februári sütő-főző szigetmonostori hétvégénk élménybeszámolójával. (Persze ha jobban, belegondolok, még az októberi steak-es tanfolyam részleteivel és fotóival is.....No meg még mennyi mindennel....Hajajaj.....Ez hosszú lesz! :P ) Bár azon a hétvégén kezdett tavasziasodni az idő, azért még találtunk havat és jeget is a Szentendrei-szigeten.

Miután a nap is gyönyörűen sütött és egészen kellemes volt az idő is, ezért mielőtt elkezdődött volna a program, sétáltunk egy nagyot. :) (Azzal a nem titkolt szándékkal is, hogy Joliát lefárasztjuk annyira, hogy bent ne fesztiválozzon. Nos, e tervünk nem sikerült 100%-osan.... :P )

Kopó a gáton, szolidan sürgetve gazdáit, hogy csipkedjék magukat. :)

A kirándulás után persze jó lett volna egy órácskára ledőlni, ehelyett azonban rögtön kötényt ragadtunk és elkezdtük az estig tartó sürgés-forgást. A téma az olasz konyha volt, az elkészítendő menü pedig:

Fűszeres sertéssel töltött sült olajbogyó paradicsomszószban

Fácánpecsenye töltött kelkáposztával

Crostoli limoncino habbal  

Persze mire az átbeszélés végére értünk, én már szédelegtem az éhségtől, a gyomrom meg olyan hangosan korgott, hogy direkt ciki volt.... :D Első körben grissini tésztát gyúrtunk és kelesztettünk, lenmaggal megszórva:

Frissen kisütve pedig azonnal rá is vettettük magunkat. Ennek ellenére a vacsorához, sőt, még a másnapi olasz kóstolóhoz is bőven maradt, ami miatt - nem is értem, miért - de eszembe jutott Jézus csodatétele a hallal és a kenyérrel...... :D

 Ezután kimagoztuk az olajbogyókat (leírni egy pillanat, de valójában piszok nehéz volt és sokáig tartott...), majd bazsalikommal fűszerezett darált hússal töltöttük meg a szemeket, majd gondosan bepaníroztuk őket.

A paradicsomokat leforráztuk, hámoztuk, szószt rottyantottunk belőle és kakukkfűvel, bazsalikommal, fokhagymával, no meg fehérborral ízesítettük. Ezután kezdődött a trancsír.... :) Azaz a főétel elkészítése.

Bevallom, fácán pajtást a Falkavezér készítette elő, vágta fel (ördögi ügyességgel!!!!) és töltötte meg az erdei gombás finomsággal, én pedig fotóztam. (Azt is kell valakinek, nem? :P) A töltelék elkészítésében, valamint  a kel megpárolásában ill.  puliszkával való megtöltésében én is segédkeztem persze.

Mikor a főétellel végeztünk, gyorsan összedobtuk a desszerthez a tésztát (a tésztanyújtó gép jobban megizzasztott minket, mint hittük...), aztán megtöltöttük a meggyes töltelékkel, végül ugorhattak a csini kis derelyeszerűségek a forró olajba....  A limoncino hab krémjét gyorsan összekevertük, és habszifonba töltve betettük a hűtőbe pihenni, maaaaajd..... A jól végzett munka örömére legott koccintottunk is a maradék limoncino likőrrel. ;)   

Mire mindennel végeztünk, a lábam és a derekam már majd' leszakadt, és - bár a grissini nassolásnak hála kevésbé követelőzött a gyomrom, de - alig vártam/vártuk, hogy ehessünk végre. :) Persze nem kellett sokáig várnunk.

Miután mindezt megettük, kicsit mind úgy éreztük magunkat, mint az a bizonyos gömböc, közvetlenül a szétdurranás előtt.... Miután senki nem mert még jóformán megmozdulni sem, hát még felpattanni és visszavonulni a szobájába, még vagy egy órán át beszélgettünk az asztal mellett és vártuk, hogy az emésztésnek olyan szakaszába lépjünk, amikor már megkockáztatható, hogy felálljunk és megtegyünk a szobánkig vezető néhány lépést..... Asztaltársaságunk csodálattal vegyes döbbenetére mi még egy kicsit sétálni is elmentünk az ebzettel, de azt már utólag senkinek sem vallottuk be, hogy nem jutottunk túl messzire.... ;)

A másnap délelőttünk szintén az evés jegyében telt. A kiadós reggeli után nem sokkal olasz kóstolón vettünk részt, majd kikevertünk egy panettone tésztát,  formába töltöttük és kisütöttük.

Az, hogy a tésztánk erősebb lesz, mint a papírforma, csak a sütés után derült ki.

Hááááát...... Nem éppen úgy nézett ki, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva, de az íze egyszerűen mennyei volt és felszeletelve a szépséghibája is palástolható volt. ;) Legközelebb azért biztosan nem papírformában fogjuk sütni. :)

Mindezek után megebédeltünk, mindenki átvehette az oklevelét (ehhhh....) és a menüsor receptjét, aztán kis pihizés és búcsúzkodás után mindenki elindult haza.

>2012. febr. 17., péntek-23:23

Be vagyok sózva...

...mert a hétvégét ismét Szigetmonostoron töltjük, ahol majd nagyokat kirándulunk, sokat főzünk (főzőiskola lévén), jókat eszünk (nemcsak olyan ételeket, amiket mi sütünk-főzünk ki), de legfőképpen együtt leszünk: a Falkavezér, Jolánka és én. A konyha ördögei. :) Ezúttal az olasz konyha lesz a terítéken. (És ha már olasz konyha.....Most azonnal be tudnék dörrenteni egy nagy adag tésztát, soooook sajttal.... :D)

>2012. febr. 16., csütörtök-15:05

Sziszifusz...

... modjara pakolom mar napok orak ota a ruhaimat a szekrenybol ki-be, ki-be, selejtezesi es egyuttal rendrakasi cellal, de a holmik mintha osztodassal szaporodnanak, mert minel tobbet elpakolok, annal tobb van a kanapen....De ha mar osztodnak, legalabb ne az itthoni, "jatszos" kategorias ruhak szaporodnanak, hanem a dogos, vagany, "Borkas" cuccok, no meg a taskak es cipok.... :D De neeeeeeem, ilyesmikbol meg mintha egyre kevesebb lenne....Kiveve a Rozsaszin Parducos pizsiket, met azokbol jol allok hala Istennek - na nem mintha valaha is eleg lehetne a Paul Frankos es Rozsaszin Parducos cuccokbol. ;) :P

>2012. febr. 10., péntek-13:54

Hiszti

Szeretném azt mondani, hogy mindig nyugodt, mosolygós és házias vagyok, aki ha akadály gördül elé, akkor az éppen aktuális slágert dudolászva könnyedén átlibben a problémahalmazon, egy mozdulattal rendbe téve azt, és minden lépése nyomán virágokat, örömöt és mosolyt fakaszt, de ezt úgysem hinné el senki. Noha az esetek többségében ez talán így van. De nem így a mai napon....Mondjuk ébredés után még nem vettem észre, hogy egy agressziv, lekoptathatatlan kis fekete felhő tobzódik a fejem fölött. A tény akkor tűnt fel, amikor a sétából a lakásba érkezvén Jolika sós-latyakos lábát egy lavór vízben próbáltam megtisztítani mindannyiunk érdekében, de főleg az övében, nehogy kimarja a só... Az eb azonban valamitől megijedt, szökkent egy hatalmasat és a lavórnyi vizet úgy, ahogy volt, kiborította. Ettől persze a "riadt kutyából" átment "riadt, de jólnevelt kutya üzemmódba", és azonnal le is ült, bele a tócsa közepébe, így aztán már nem csak a tappancsai, de jóformán mindene szottyosan vizes lett. A hólé és a víz békésen elkeveredett, és szélsebesen kezdett terjedni a szélrózsa minden irányába, persze....... Itt már sajnos a normálisnál lényegesen nagyobbra dagadt a fejem, és miután szárazra töröltem a jószágot, a helyére küldtem (kissé erélyesebben, mint szerettem volna... :S ), amitől a drága kis szívem csak még jobban megzavarodott, mert a helyéhez vezető ajtó zárva volt.... (Hülye, türelmetlen én.) Gyorsan kinyitottam neki az ajtót, közben pedig elkezdtem a több liternyi vizet felitatni, majd felmosni...Amikor már száradt az egész hóbelevanc, akkor jöttem csak rá, hogy a történet nem is volt vészes, es fele annyira sem dühítő, mint amennyire befeszültem...Vettem hát két mély levegőt, magamba szálltam, és bementem a nappaliba, a - várakozásaimmal ellentétben - nem a konvektor előtt melegedő Jolánkához, hogy kiengeszteljem a nagy ijedtség és a felesleges sipákolás miatt. A kis drága a szoba közepén állt, remegett és csuklott.... :S Igen, igen.....Hülye, türelmetlen én....Olyan leírhatatlan érzés kerített hatalmába, hogy ha fizikailag megoldható lett volna, biztosan fenékbe billentem magamat.... Honnan is tudhatná egy ilyen, minden rezdülésünkre érzékenyen reagáló kis érző lény, hogy nem rá haragszom, csak a helyzetet utálom?! :S :( Gyorsan le is kuporodtunk  mindketten a konvektor elé, adtunk rá kakaót és melegedés közben "megbeszéltük" a dolgot egy "kis" jutalomfalat kíséretében. Újra szent a béke, a felhőt meg elzavartunk a fenébe. :)

>2012. febr. 6., hétfő-20:05

Szeretem Őt...

...mert amikor este betoppan, es en ket szammal nagyobb kapucnis pulcsiban, trotyakos macinaciban, kisse zilalt seroval kuzdok eppen a palacsintasutovel diszkret olaj-es tesztaszagba bugyolalva, az az elso szava hozzam, hogy "Olyan szep vagy, szeretlek." Es meg csak nem is cikizni akar. :)))))) No meg azert is szeretem, mert amikor megkosolja a meglepetesnek szant, de borzalmasan sikerult belga kakaos piskotamat, ami bar minden szavat betartottam a receptnek (talan ez is volt a baj :D), se fel nem jott, se habkonnyu nem lett, sot, inkabb lapos es meglehetosen massziv, csillogo szemmel kozli, hogy ez nagyon finom, nem tudja, mi bajom. :) (Tudooooom, tuddooom, minden jo kapcsolat alapja az osznteseg, de vannak kivetelek.:P)

>2012. febr. 6., hétfő-14:59

Ciao Calici....

Igen... Hetvegen volt "szerencsem" megismerkedni ezzel a cukinak kicsit sem mondhato virussal.

Konkretan pentekrol szombatra virradoan nem aludtam egy szemhunyasnyit sem, es sokszor az is komoly koncentraciot es erofeszitest igenyelt, hogy idoben kierjek a mosdoba... :( A java persze meg csak ezutan kovetkezett....Ti. hogy melyik "vegem" mutasson a fajansz fele, es hasnlo finomsagok. Eljen, eljen....Utolso erommel - no meg a Falkavezer segitsegevel - lekoltoztem a galeriarol a kanapera, mert onnan gyorsabban lehet elerni a furdot is, "hegyet sem kell masznom", es remenyeim szerint olyan tavol is kerulok az egeszsegesek taboratol (mar amennyire ilyen pottom lakasban lehet...), hogy oket nem fertozom meg... A kezdeti izgalmak utan lassan elcsendesult a lakas, a Falkavezer es a kopo alomba szenderultek, en pedig csendben, am annal intenzivebben agnizaltam tovabb... :( Hajnalban aztan a Falkavezer ujra elriadt a csatazajra, es ujfent megkerdezte, tehet-e ertem valamit. Szivem szerint csak azt kertem volna, hogy egy idore tegyen lathatatlanna es hallhatatlanna, mert az ember lanya mindenre vagyik, de arra nem, hogy a " porcelanisten elotti aldozas" kozben elete parja ott alljon mellette-folotte....Mondtam neki, hogy nagyon kis cuki, de azt hiszem, siman tudok kulso segitseg nelkul is gusztustalakodni, ugyhogy aludjon nyugodtan. Azert meg megkerdezte hogy egy kis vizet vagy teat ne hozzon-e megis, nehogy kiszaradjak. No, mondom, ez azert nem rossz otlet, mert lassan fogytan az asvanyvizem, es uj palackert tuti nem tudok kimenni, de ha megis, egeszen biztosan keptelen leszek kinyitni, es talan egy gyogytea sem artana, ugyhogy bele is rebegtem az ejszakaba, hogy egy gyogytea talan jol esne.... Aztan egy pillanatra az is atfutott az agyamon, hogy milyen draga, szereto Emberem van nekem, aki meg hajnali 4-kor is kepes pattanni es teat fozni, apolni es szeretni, mikozben mar en is alig tudom elviselni magamat. Mire mindezt vegiggodoltam, a galeriarol nem eppen az eppen az agybol kikaszalodo ferfiember hangjai szurodtek lefele, hanem.....Igen, igen: egy bekesen hortyogo ferfiembere. ;) :P Tanulsag: ha kersz valamit, plane hajnalban, ne romantikazz sokat, hanem darald, kulonben hoppon maradsz a legjobb szandek mellett is. :D Mondanom sem kell, nem ebresztettem fel a team miatt, ugysem segitett volna rajtam sokat. Jopar oranyi futkosas, laz es kinlodas utan, a kor ahogy jott, ugy el is tunt. Vasarnapra mar sokkal jobban is lettem. Gyorsan fertotlenitettem is minden szegletet a lakasnak, a tovabbiakban pedig remenykedunk, hogy tobbe nem koszon be hozzank hasonlo nyavalya.....

>2012. febr. 1., szerda-18:26

Raclette, fondue es Mont d'Or...

...minden mennyisegben. :) Ez jellemezte az utobbi napjainkat. No es persze a valogatott feher borok tesztelgetese -szigoruan azert, mert az olvasztott sajtok szinte sikoltanak egy kis feher bor es savanyusag utan. ;) Az elso kort a KedvencFuszeresunknel ejtettuk meg, mult het pentek este. Kostoltuk friss ill. valamivel erettebb Mont d'Or sajtokat, fokhagymas ill. feher boros izesitessel, valamint klasszikus raclette-t fott burgonyaval, savanyu patiszonnal es cukkinival. Ez utobbiak elkepesztoen finomak, barmikor, barmennyit kepes lennek bevagni beloluk! :) Vegul meg osszeutottunk egy hamisitatlan fondue-t is, de feriasan be kell vallanm, hogy ennek teljes elpusztitasa mar meghaladta a kepessegeinket... Pedig az elejen meg feltunk, hogy ehen maradunk.... :D A habzsi-dozsi tegnap folytatodott CsB-ekkel, akik egy lakasavato raclette party-ra invitaltak meg bennunket. Ocsikem uj, szamomra eddig ismeretken oldalarol mutatkozott be: hazigazdakent. :) Meg kell mondjam, hogy nagyon kedvesen es ugyesen csinalta. :) A raclette-t ezuttal nem a klasszikus modon kovettuk el, hanem a szelesebb korben ismert sutovel, de ez persze mit sem vont le az ertekebol. :) A "tivornya" a vartnal hosszabbra nyult, hajnali 1-kor indultunk csak haza, de gyanitom, hogy ha ma nem lett volna munkanap, meg egy darabig ki tudunk volna tartani... ;) Mondjuk nem is csoda: a jobbnal jobb sajtok mellett isteni sonkakkal, mangalica kolbasszal es - tobbek kozott - lilahagymas vajkremmel, fuszeres majonezzel es finomabbnal finomabb borokkal keszultek a draga lelkek. :))) Az este olyan jol sikerult, hogy kacerkodunk egy fondue buli gondolataval.....Ezuttal nalunk. :)

>2012. jan. 31., kedd-15:34

Este...

... megyunk at CsB (alias CsaladBuszesege, masneven EdesEcsem)-hez az Oldalbordajahoz, lecsekkolni az uj kuckojukat es enni valami finomat. A fo csapasban ezuttal is a raclette es a kulonbozo sajtok lesznek, no meg nemi borocska, de igeretet kaptam valami nagyon kulonleges, nagyon finomra is, ugyhogy alig varom, hogy indulhassunk. ;) Addig mar csak szaraz kenyeren es vizen tartom magamat. ;):P

>2012. jan. 31., kedd-15:28

Egy esti telefonhívás...

... pláne olyan családtagtól, aki az adott időpontban általában már javában gyúr a tollas bálra, nem jelent túl sok jót... Ez tegnap este is bebizonyosodott.... :( De azért reménykedünk a legjobbakban...Sajnos csodák nincsenek, és nekünk muszáj újra barátkoznunk az élet rendjével és az elmúlással...Mintha az olyan könnyű lenne....Nekem legalábbis nem megy. :s

>2012. jan. 28., szombat-17:34

Szütyörgünk...

... mert a Falkavezer reggel 8 ota koltozteti a munkahelyet, es mikozben ot varjuk, nincs jobb dolgunk a Jolival. Amugy is rettenetes hideg van kint, ugyhogy duplan is van okunk egy jo meleg pokroc alatt rejtozkodni es finom, meleg italokat kortyolgatni valamelyik jopofa (es jo nagy!) bogrenkbol es fel szemmel tevezni. :)

>2012. jan. 27., péntek-15:56

Vajon mi tortent velem?

Meg nincs delutan negy ora sem, es en mar mindennel keszen vagyok. Igaz, ma nem kellett fozom-sutnom semmit, "csupan" elmosogatni es elramolni a tegnaprol maradt csatateret -ill. annak egy reszet, mert a felet mar tegnap eltakaritottuk, meg mielott keszen lettunk volna az unnepi vacsoraval. :) Az vesse ram az elso kovet, aki a mennyei falatok utan kepes lett volna kivonulni a konyhaba romeltakaritas celjabol. Ma este a "szulinapi unnepsegsorozat" jegyeben sajt-es borkostolora ill. fondue es raclette tivornyara megyunk, igy a mai korforgas (fozes-mosogatas-elpakolas) elmarad. :)

>2012. jan. 26., csütörtök-15:20

Boldog születésnapot...

... kívánok ezúton is az én drága Tituszkámnak, úgyis, mint Falkavezérünknek minden földi jóval, amit csak kívánni lehet! :)

Kívánom, hogy minden álmod, vágyad teljesüljön! Légy mindig egészséges, mint a makk, boldog és elégedett. :) Nagyon-nagyon szeretlek/szeretünk! :)

>2012. jan. 26., csütörtök-15:15

Érik a döntés...

Sablonokkal, blogspottal es egyéb készségekkel szorosabb barátságot fenntartó kedves olvasóim/bármely ide látogató jelentkezését várnám. Jelige: költöznék.

>2012. jan. 24., kedd-17:00

Csütörtök...

... -ön lesz a Falkavezerunk szuletesnapja, es kezdek kisse ketsegbe esni, mert meg mindig nem tudom eldonteni, mi legyen a menu..... Eddig sikerult kb. 73 fele etelre szukiteni a kort.... :D Valszeg azert sem tudok dontest hozni, mert ehes vagyok, es legszivesebben most azonnal megfoznem mindet. :P Raadasul nem eleg idore elkesziteni az unnepi vacsit, nem artana a lakast is teljes koruen rendbe tenni, es gyanitom, hogy a ketto egyszerre komoly kihivas lesz a szamomra, hacsak.....tovabbi karok nem nonek ki a testembol, melyek kozul egynemelyek foznek, masok olyamatsan mosogatnak es pakolnak..... :D

>2012. jan. 24., kedd-16:32

Masfel...

... napig vasaltam, es tuleltem. :) Ez engem is felettebb varatlanul ert. :D Az "elmenyert" persze csak magamat okolhatom, mert bar egy mosomedve lelkesseget is siman lepipalva jarattam a mosogepet es teregettem, amikor megszaradtak a ruhak, csak szepen osszehajtogattam oket, elokeszitven a vasalasra, egyiket a masikra....Mig egy szep napon (jelesul tegnap) arra ebredtem, hogy ha a kupac veletlenul ledol, es egyikunket - tragikusabb esetben mindannyiunkat - maga ala temethet...Igy aztan nem halogathattam tovabb a dolgot, neki kellett fognom....Annyiban persze jobb a vasalas mint pl. a porszivozas, hogy nezhetem kozben a tv-t, vagy hallgathatok mellette zenet, es meg gornyedeni sem kell, mint pl. a furdoszoba suvickolasa kozben, de azert nem a kedvenc mufajom. Plane, ha never endig story-ba fordul a tevekenyseg.....DE vegeztem. :) (Holnapra persze megszarad a ma kimosott adag...Meg szerencse, hogy egy resze Dzsozáé es o nem ragaszkodik hozza, hogy vasaljam a cuccait. (Anyam ellenben ragaszkodik ahhoz, hogy mielott ujra ellatogatunk hozzajuk, gyantaztasson vagy borotvalkozzon a kopo, de ez mar egy masik sztori. :D )

>2012. jan. 20., péntek-12:32

Beszippantva

Nem, nem kezdtem el "cuccozni", csak eppen elnyeltek a hetkoznapok....Pedig annyi, de annyi mondanivalom lenne, raadasul meg az evosszegzessel is tartozom. Lassan ugy erzem, mire a kovetkezo aktualis lesz, keszen is leszek vele..... :P Az idom nagy reszet a nagytakaritas foglalja le, amibe botor modon es (mara erthetetlenul) komoly vehemenciaval vagtam bele, am alig haladok es kezdem Sziszifusznak erezni magamat..... Mindekozben korosan faradt vagyok, barmikor es barhol tudnek aludni. Tiszta rohej....A vallam/hatam tovabbra is faj, de errol nem is irnek tobbet, mert nem terveztem, hogy atalakitom a blogot rinyablogga. :D Ennek jegyeben (marmint, hogy nem valok rinyablogga) azert "elhencegnek" azzal is, hogy alapvetoen boldog, bekes (mar-mar szirupos) napokat elunk, mindannyian jol vagyunk (leszamitva, hogy a Falkavezer nathas egy kicsit, en pedig felkripli vagyok a gyulladt vallam miatt). Azert most mar igerem, igyekszem utolerni magamat. :)